Fekete kopogó patanyomok,
Homokban eltűnő sikló karcok,
Fúj a szél, fordul a tér,
Mit most még meglelsz egy pillanat múlva elviszi a lét.
Figyelj rám jól,
Okold magad máskor,
Egy jelened van, a többi múlt,
Csináld jobban, mint a többi bábú.
Benned vagyok én,
Múzsád mely most megszáll épp,
Akard mélyről, lelked békéjéből,
Hogy alkossunk együtt szeretetből.
Hunyd le szemed, s halld hangom,
Jól figyelj, csak egyszer mondom,
Kezeid készen, figyeld dalom,
Foszlányokból írd meg alakom!
Aranyló búzamezők,
Felhőtlen tiszta kék egek,
Vad madarak vidám dala,
Színes virágok vad illata!
Ez vagy te nekem ó Júlia,
Zengjen millió egy óda,
Nem számít hányat írok sorra,
Mind neked szól, te csoda!
Pendül a húr,
Szívem táncért nyúl,
Mosolyom arcom széléig ér,
Mondd, mi tehet ennél boldogabbá még?
Talán az öröklét,
Nélküled cudar rémkép,
Tedd félre múltadat még,
Szükségtelen a léte már rég.
Itt vagyok neked még,
Hajnal lepke üldözi létem feléd,
Vígan hallgatok reá,
Bízom benne, mindig feléd bírál.
Te vagy boldogságom esthajnal csillaga,
Tudatlanságom hozzáértő tanítója,
Lelkem örökös csitítója,
Szívem egyetlen, igaz párja! |
|
