|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A sors keze ültetett melléd ily közel,
összenőtt gyökerünk nem enged el.
Szabadulni nem lehet ez az igazság.
önként vállalt rabság ez, szolgaság.
A fiatal fát öntözik szerelemmel,
elszáradó ágat, könnyeimmel.
Vajon kihajt-e újra öreg koronánk,
nevel virágot, levelet a fánk.
Adhatnánk egymásnak egy utolsó esélyt,
az életünk oly hamar véget ér.
Nem érdekel mi volt, jó hogy visszajöttél,
ne másért éljünk, csakis egymásért. |
|
|
- szeptember 11 2016 17:36:25
MÁRIÁM!
JAJ, DE SZÉP NOSZTALGIKUS VERSET ÍRTÁL! GRATULÁLOK,
ÖLELLEK: PIRCSI |
- szeptember 12 2016 14:46:28
Kedves Mária !
Gyönyörű gondolatok amihez
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- szeptember 13 2016 10:06:18
Hmm... olyan szépen írtad meg, hogy ez már maga a TANÍTÁS!
Fölséges élmény volt olvasni és szeretettel, csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
