|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fájdalom virágból szőtt,
halotti ágyamon,
kihűlt testtel fekszem,
várom a megváltó...
Pillanatot!
Mi végre örök nyugodalmat ad.
Sebzett lelkem kertjében,
a csoda magok kihajtanak.
Láng színű levelek,
s tüzesen izzó virágok borítják,
fényüknél,melegüknél,
megpihenhetnek az árvák.
De most még itt vagyok,
ebben a fáradt,
életunt testben,
már nincs mi dobogjon,
már nincs mi ragyogjon bennem.
Körbezár a sejtelmes köd,
nem talál rám senki sem,
magányom falait húztam fel,
áthatolhatatlan börtön ez.
Szívem helyén,
csak egy csordogáló,
vértócsa áll békésen,
megszínezi szép fehér ruhám,
mit még te adtál rám,
nem is olyan régen.
Te..
Kinek oly sok mindent köszönök.
Úgy szerettél,
ahogy tudtál,
de vérszomjas lényem,
elüldözött.
Bántottalak szóval,
és néha szótlanul,
de hibáid sose voltak,
csak a fejembe tornyosult.
De most békével jöttem,
add hát ide a kezed,
csak egy lélek vagyok,
szárnyakkal,
nem kell,hogy
szeress.
Törjünk át a falakon,
és keressük meg azt a testet,
mit egykor öleltél,
de igazán sohasem érthetted.
Tegyünk rá virágkoszorút,
s építsünk alá máglyát is,
légy hát te,
kinek tüzével,
a szél hamvait,
messzire viszi. |
|
|
- szeptember 18 2016 15:36:51
Érdekes...
Jó a mondanivalód, de nem jött át, mert végig azzal küzdöttem, hogy miért is nem versben írtad. Ez így egyszerűen egy tördelt próza!
KíberFeri |
- szeptember 20 2016 08:04:21
Tetszik a prózaverse, gratulálok! |
- szeptember 23 2016 16:05:03
Kedves Ronibaba!
Többször is olvastam szép soraidat!
Szeretettel gratula!  |
- szeptember 30 2016 19:12:12
Nagyon köszönöm mindenkinek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
