|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Ha beszélni tudna gyermekkorom csodafája,
Ezer titkot suttogna, minden egyes ága.
Nem telt úgy nap, hogy ne csüngjünk rajta,
Engedte szelíden, nem volt egy szúrós fajta.
Másztunk rá, szinte az égig, a csúcsára,
Hogy onnan nézzünk bele a nagyvilágba.
Dús lombjába bújva, ültünk, s mosolyogtunk,
Olykor bizony, - mint az alma - potyogtunk.
Télen hópihék, tavasszal fehér virágok lepték,
Döngicsélõ méhek bennük, kedvüket lelték.
Most is nagy, mint akkor, királyi koronával,
Nem csüng már rajta senki, viseli méltósággal. |
|
|
- március 11 2008 10:25:46
Rég jártam erre!
Örülök, hogy a kedves verseddel nyithattam!
Benned soha nem csalódik az ember, Kedves Sancho!
Üdv.: Madi   |
- március 11 2008 10:48:26
Kedves Sancho!
Nagyon szép a visszaemlékezés a gyermekkori akácfára.
Mivel már nagyon öreg lehet, örül is nem nem csüngenek rajta gyerekek. Jelképesen is lehet értelmezni ezt a "mesélõ" akácot, az öreg szülõhöz tudnám hasonlítani, akit már elhagytak gyermekei, nem csüngenek rajta, hiányzanak neki ugyan, de méltósággal viseli.
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- március 11 2008 11:23:50
Nagyon szép gyermekkorod volt látom, ez szép emlékezés volt róla. Nagyon szépen fogalmazod versed. Grat, Szeretettel:Kormi |
- március 11 2008 14:20:44
[b]...Drága Sancho...többször írtam már...és most is csak megerõsíteni tudom,hogy imádom az érzésvilágod...Te azok kozé tartozol...akik a legszebb érzéseket tudod bennem felidéztetni...és számomra ez a legnagyobb kincs...köszönöm Neked!!!
szeretettel[/b] szí. |
- március 11 2008 15:22:33
Szia !
Úgy látszik mindenkinek van egy ilyen csodafája. Nekem is volt egy hatalmas diófám. Ahogy olvastam a versedet, visszaidézódtek bennem a hajdani emlékek. Hangulatos irás volt. Szeretettel: zsuzsu |
- március 11 2008 19:14:56
Nekem is egybõl a saját diófánk jutott eszembe, melynek ágai közt félnapokra tanyát vertünk... Kedves, hangulatos vers, s a szép gyerekkorra mindig nagyon jólesik visszaemlékezni.
Szeretettel: Magdi |
- március 12 2008 00:58:10
Nosztalgiázunk Veled együtt,hisz akkor hozzánk tartoztak ezek a fák.A mai gyerekek már alig tudnak fára mászni.
Kamaszkorunkból emlékeztek az akáclevelekre/szeret-nem szeret/?
Köszi a témát! |
- március 12 2008 07:04:01
Köszönöm, hogy együtt zizegünk. Igen, fára mászni mindenki tudott akkor, még a lányok is. Kis novellám is szól errõl a fáról, sõt még õ is írt egyet.
De sajnos, ma már tényleg csak emlék marad, mert tavaly végzett vele a vihar. Szinte tövestõl csavarta ki a vihar életét, összetört, szétszakadt, kegyetlenül halt meg. Tegnap fejeztem be ebbéli versemet, alkalom adtán felteszem. 
Lehet emberek kicsit szentimentális vagyok, de úgy gondolom, hogy ha van valami fontos az ember életében, az sokat jelent és érzelmi világára kihat.
Sancho |
- március 12 2008 19:22:30
Drága Sancho!
Lassan újra élem gyermekkorom verseiden keresztül: Remek érzékkel tudod a gyermekkor szépségit megverselni.-Igazi tiszta és csodálatos gyermeklelked van.
Szeretettel: marica mama.
Köszönöm szépen itt is a tegnaopi versemhez írt soraidat.
Szerettel: marica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 28. vasárnap,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
