|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Radmila Marković
Sétautam
Amikor esti sétautam
a távolabbi szomszéd házánál vezet,
eszembe jut a rég-volt életem.
Ragyogó ablakszemekről a napfény
arcomra szökkent, elvakított a kíváncsiság.
Az asszony vajon mit csinál? Ritkán látom,
csak a kislány kacagása üti meg fülem,
a férj valahol szobát fest, majd este jön meg.
Talán emlékeim képzelem? Amit ma látok,
az rettenetes. Az ablakkeretből fenyegetnek
a félig kidőlt téglahegyek, a fűrfalról tákolmány
lóg le mint a pallos a fejem felett, Damoklész
kardja sem veszélyesebb. Elhagyom a járdát.
A kocsiút talán biztos, az autó elsuhan mellettem.
Nem ez az egyetlen, van hasonló, vagy rosszabb ház
és néz rám vészjóslóan, hallom gúnyos kacaját.
Hova tűnnek az utcámból az emberek?
Ha örökre elmentek, fejük felett a fű zöldell.
Ha korgó gyomra elhajtja a fiatalokat messze földre,
miért fenyegetik az itt maradókat a szellemek. |
|
|
- szeptember 27 2016 19:36:37
Kedves Mila !
Érthetetlen ez az új világ amire jól rámutattál
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- szeptember 28 2016 06:31:34
Kedves Tibor!
Köszönöm az elismerésed.
Szeretettel: Mila |
- szeptember 28 2016 07:15:42
"Hova tűnnek az utcámból az emberek?"
Drága Mila!
Az én sétáim alatt is látom sajnos a romos házakat, az elgazosodott udvarokat.Az idősek kihalnak, a fiatalok elvándorolnak.
Szeretettel olvastam szépen írt, reális versedet: Maria |
- szeptember 29 2016 22:51:59
Drága Maria!
Ez rettenetes helyzet. Azt hittem talán máshol jobb a helyzet.
Köszönöm, hogy olvastál, és megosztottad velem a te környezeted helyzetét.
Szeretettel: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
