|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rohannom kel, az idõ sürget,
Gondolatok egyre ûznek.
Lassan már a sírba hívnak,
Emlékeimmel nem bírnak.
Kényszerképzet visszaveszett.
Ami tudat alatt úgy megrekedt,
Síromba így nem léphetek.
Rohannom kell, az idõ sürget,
Emlékektõl kulcsot kérjek,
Kulcsot, mely nyitja egy bezárt érzést,
Mi megrontott minden lépést.
Hol keressem, hol kutassam?
Apám sírját tán felnyissam?
Elõtte tán nem szégyellem?
Elsuttogom néki csendben.
A liliom irul-pirul
Apja sírján
Gyász könnye hull.
Egy gúnár a gyász-kertbe
Belopódzott ékeskedve.
Napok múltak, idõ haladt,
Szirmokon gúnártoll simogat.
- Szárnytolla fényesedik,
A liliom kelyheket nyit.
Behunyt szemmel ártatlanul,
Akaratlan csapdába hull.
De az érzést várva várja,
Ott érinthesse a gúnár tolla.
Nem érti: miért rejtve?
És ijesztõ
Lett titkok kertje!
Õsi ösztön lehelete.
Gyolcson ernyed súg
A búnak. Gúnárúrban
Lángok gyúlnak.
Áztat szirmot,
Zúgva mormol,
Arany szirmot,
Tüzel, locsol. -
Vihar támad az ég zendül,
Virágszirom összerezdül,
Felhõtûbe kapaszkodik.
Kétségek közt botladozik.
Kapaszkodik, pedig szúrja,
Kertész lányhoz száll a búja,
Kertész lányhoz száll a búja.
Kétségeit, hogy kisírja.
És gúnár ékeskedik,
Kertész lánynak mézcseppet hint,
Nem csak egyet, hanem százat,
Csak ne higgyen a virágnak
A liliom tõbõl szakad.
Apja sírja üres marad.
Liliomnak nincs oltalma,
Nincs vigasza, birodalma.
Õt a gúnár ettõl kezdve,
Üldözte és kékre verte.
Viharok közt orkán támadt.
Fegyvert, hozott s katonákat,
Égbõl hullott golyózápor
Áldozat lett a gúnárból
A liliom felsóhajtott,
Isten bölcs ítéletet mondott.
Sír kinyílott,
Sí bezárult,
Így kezdõdött
Így ért véget
Liliomot préselt.
Egy történet
Rohannom kel, az idõ sürget.
Gondolatok visszaûznek.
Sok dolga van még a mának.
Élni kell: liliom lomkoronának.
Sírra sírtam bús terhemet,
Egy árva szív mást nem tehet.
Liliomból lélek cseppek
Ma
Élet kertben lélegeznek.
Megjegyzés: Két gondolat jel között függõlegesen |
|
|
- március 11 2008 14:03:39
[b]Drága Maricám...  a tudatalattiba elnyomott-elsüllyesztett érzelmek -képek-hatások megvédenek bennünket...ugyanakkor ki is kezdik a lelket......de Te most így- két rohanás között- ami nem biztos,hogy nem menekülés...de megpróbálsz szembesülni az elfojtással...mély tiszteletem ezért drága Marica!!!
...emberi nagyságodat-erõdet-hitedet mutatja számomra...mely nélkül tényleg képtelen lennél rá....mégis az egész versen érzek egy menekülést...ennek hangulatát...
a kulcs a kezedben...és,ha újrazárod lelked titkos-kis-zugait....ne dobd messzire...nem érdemes...
"sok dolog van még a mának..." itt a lényeg...ez ...ez gyönyörû...
nagyon szép...mély...õszinte...ölelés ezért Neked!!!![/b] szí. |
- március 11 2008 15:20:03
Drága szircsi
Nagyon szépen köszönöm. Hozzászólásod mély tapintatát és együtérzését életbölcsességed és szereteted táplálja...... de Te gyökeredbõl ilyen vagy.
Hogy menekülést érzel az egész versbõ? Az nem véletlen, hisz rettenetes erõ hajtja-fogja vissza az érzéseket. az ellent mondások sortöze elõl, és a valoságérzés elõl menekül, minden ilyen helyzetbe került gyermek. A nemi ösztönérzés és a titokban történés büntudata iszonyú psszichés hejzetet produkál. ezért is képes sokszor hosszú éveken keresztül titokban maradni. Tudod a családon belüli erõszak és annak tudatos kivitelezése, legtöbb esetben a kezdeti ídõben bizonyíthatatlan. Mire bizonyíthatóvá vállik addigra már tragédiába torkolt egy élet.
Ezt az ellentmondásos helyzetbõl való menekülést érezheted a versben.
sajnos nem egyedi eset, és talán az ember létezése ota jelen van, és mig ember létezik jelen is lesz.
Talá nem volt hiábavaló ilyen szinten írni róla
Szeretettel Ölellek: marica mama |
- március 11 2008 15:45:18
Drága marica! A tegnapi versedhez írtam, ha fontos dolgokat akarok hallani, akkor be kell térni hozzád,
Szerencsére a fenti két hozzászólás segített a könnyebb feldolgozáshoz, de elsõ olvasatra is mély nyomokat hagyott bennem. Nem volt hiábavaló, megint új szilánkokat kaptam, mélyen megért érzéseidbõl. |
- március 11 2008 16:13:55
Jaj megse mereg szólalni drága marica!! Elakadt a lélegzetem is amirõl írsz, hát nincs még szavam sem hmmm. A versed eszméletlenül szépen fogalmaztad, de a fájó dolgok sajnos benne vannak. Azt kívánom gyúgyulj mi itt segítünk. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- március 11 2008 16:19:50
Az érzéseid, nagyon a lelkedben van,
Nyújtsd kezed, mi segítünk, ezt ne feledd!!!!
Szeretettel:Kormi |
- március 11 2008 17:42:30
Nagyon kedvesek vagytok. Igazán öröm köztetek lenni. Most aludtam egyet. Nagyon neéz volt dolgoznom ezen a versen.
mintha a tv-ben pergettek volna egy dokumentum filmet.
iszonyat!..... De most, hogy olvaslak titeket jó érzésetek fogott meg.
szistfusz szavainagyon megtisztelõek
Körmi kezét szinte éreztem ahogy símogat. manon oldotta a véleményével a drámai feszültséget, jólesett, mert leírta, hogy érezte a versben.
Szeretettel:ölelek magymhoz minden boldog és szenvedõ lelket
Puszi mindenkinek: Marica mama |
- március 11 2008 17:44:42
Bocsánat!!!!!.....Nem Körmi... Hanem Kormi
Csok neked |
- március 11 2008 19:03:44
Drámai hatású vers, elhiszem, hogy kivette az erõdet. S nemcsak tartalmilag, de formailag is követted a zaklatott lelkiállapot bemutatását. Ha ez saját és valóságos, megtörtént eseményt mutat be vagy sejtet, kívánom, hogy balzsamozza be az idõ a fájó sebeket - mert felejteni úgysem lehet...
Szeretettel: Magdi |
- március 12 2008 00:34:58
Õszinte vallomás egy titokról,melyrõl fellebbentetted a fátylat.
A zaklatottságot jól érzékelteti a forma,a szabálytalanság.
Nem volt könnyû leírni,szavakba önteni jelképesen a "liliomtiprást".
Gratulálok! |
- március 12 2008 07:32:30
marica kedves!
Jó hogy ki tudtad írni magadból az évek során felhalmozódott, fájó gondolatok mély érzésû gyûlölt sikolyát. Van, aki már réges, régen belehal ilyesmibe, mert magába zárva élte /akár/ bûnös életét.
Nekem is van titkom, mit õrzök, s ha világ fülébe jutna, biz elcsodálkozna.
Belõlem még hiányzik a bátorsághoz 80 %, hogy egy szót is leírjak belõle, Te megtetted, s ez jó, mert gyötrõ kínoktól szabadultál meg, minimum 60 %-ban
És sajna maradt még, ami kitörölhetetlen, visszafordíthatatlan.
Nálam mûködik idebenn egy szép nagy , kisfiókokkal teli szekrény, amibe rakosgatom a különbözõ gopndolataimat, egyik, másik nyitva félig, vagy alig, vagy be is van zárva. Na a zárt fiókokkal van nagy baj. De kezelhetõ, ahogy Te is tetted. Piszok nehéz, de van benned bátorság is. Amit meg zárva akarunk tartani, az úgy is a sírba kerül velünk együtt.
Ezeket olvastam ki soraidból, emlékeztetve a zárt fiókokra, s egyiket másikat biz' , ki kell nyitni, bátorsággal. Grt. Sancho |
- március 12 2008 14:51:56
Õszintén: ez sokkal jobb, ne változtass rajta, aki meg akarja érteni az megérti.
Ölellek Joli |
- március 12 2008 17:28:09
Kedves Magdileona, nagyeci, Sankho igazán ösrülökaz elismeréseteknek mert valóban ne szenvedtem ennyit egyetlen vesremmel sm,taralmilag sem és formailag sem. ennek a versnek a megírása nagy kihívás volt minden tekintetben,és még nem is a legjobb verstani szempontból...
Kedve s Jolán naked is köszönöm, és az iránytût is a mivel segítettél. A Te biztatásod nélkül, ez a vers nem születettvolna meg. Nehezen, de Túléltem a megírását.brrrr.
Szeretettel Ölelek mindenkit: Marica mama |
- március 13 2008 02:54:36
Szia MUM!
Mióta ismerlek,annyi minden változott Veled is,változtál te is.
Vannak szétesett dolgaink,vannak kiforrottak.
Az a lényeg ne legyen odavetve semmi.
Imádlak! Csak irj és irj,mindenki örömére!
Gen |
- március 13 2008 07:51:01
Szia Gen!
Igen.. én is emlékszem az elsõ bíztatásaidra..PL: " Várom a többi versed!!!..... Annyi minden van benned........STB
A sok segítõ kritikákra...... és még most is mennyi hibát követek el!!! de Iparkodom, mert ugy érzem, megéri.
Köszönöm....... köszönöm....köszönöm.........! ..........ez nagyon jólesett.............!
Szeretettel: marica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
