|
 Vendég: 68
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szonett
Bánat borong el árva szívemen,
Valami furcsa félelem riaszt,
A bánatom már nem keres vigaszt.
Eggyé váltunk én és a félelem,
Magányos utam sivár, céltalan.
A lelkem sebborított, elhagyott.
Ó, tudom jól, hogy elítélt vagyok.
Elvesztettem célom és önmagam
Elém döbben a felfedett titok
Hogy dermedt csend van, bárhova nyitok.
Lelkem sínylődik lázban, betegen.
Mi egykor fénylett, sötét, mint a sír.
Ami dalolt, üresen, kongva sír.
Az árnyak nőnek, a nincsen kegyelem.
F. Galambos Margit
Sonett
Kummer, Wehmut verbreitet sich in Brust,
etwa seltsames Angstgefühl schreckt auf,
mein Kummer nimmt den Trost nicht mehr im Kauf.
Wir sind ein geworden, ich und der Frust,
mein einsamer Weg ist öde ziellos.
Meine Seele ist narbenbedeckt, einsam.
Ach, ich weiss, ich bin verurteilt ‘d grausam.
Habe mein Ziel, und auch mich selber los.
Vor mir steht das offene Arkanum
dass, starre Stille ist, in jeden Raum.
Meine Seele schmachtet, fiebrig und krank.
Was dereinst glänzte, ist dunkel wie Grab.
Was gesungen hat, nur weinender Klang.
Die Schatten wachsen, Gnade der Undank.
Fordította Mucsi Antal |
|
|
- október 06 2016 12:07:08
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvasol, és írsz is...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
