|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Valamikor fácska voltam én -
suttogja az óriás platán -,
valahol a múlt század közepén,
vagy még valamivel előbb, talán...
Törzsem erős lett mára, kérges,
lombjaim között elfér a sok madár,
szürke kis verebek, feketerigók...
sőt, mókusoknak is helyet adtam már...
Emlékezetem millió szép emléke,
napfénye melenget, s a természet
összes zamata vissza-visszajár. |
|
|
- október 09 2016 12:27:58
Köszönöm szépen, kedves Ica! Én gyakorlatilag már szinte betegesen vonzódom a fákhoz. A természethez úgy általában, de a fák... nekem valóságosan is élő egyedek.
Néha az sem érdekel, ha látják (bár ha lehet, magamban vagy unokámmal szoktam), ha meg-megölelek egy fát. |
- október 09 2016 14:27:12
Mindenkinek jár egy ölelés, a fáknak különösen, mert nemcsak örömöt lelsz benne, hanem energiát is nyersz belőlük.
Örömmel olvastalak Magdi!
Szeretettel Joli |
- október 09 2016 14:53:09
Magdika Drága!
A természet csodái - a fák gyönyörűségek.
Gratulálok szép versedhez. Ölellek szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
