|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
És mintha megállt volna az idő egy pillanatra...
Néztem, ahogy megcsillant a napsugár az ormokon,
A mézízű szőlőtőkén időzött egy szusszanatra,
Lábam, mintha gyökeret vert volna... még álmodozom.
Bódultan nézem a színes fákat, dalos madárkát,
A suttogó leveleket, a hűs, csobogó forrást,
A szelíd patakot, az ásító sünit, bogárkát,
A száguldó szellőt, mely hajamba kap folyton-folyvást.
Fákat, a fényeket, ahogy minden gyorsan változik,
Most a narancs, bíbor, a rózsalazac csókolózik.
A tavon már ragyog a telihold, titkokat kutat,
Nézd! Az égen engem óv, s csillag mutatja az utat. |
|
|
- október 11 2016 14:56:08
Olykor megállítanánk, de időnként felgyorsítanánk az idő múlását.
Gratulálok szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- október 26 2016 16:01:56
Helen Bereg: Köszönöm kedves szavaid, örömet szereztél vele 
szomorufuz: Igen, igazad van. Köszönöm kedves szavaid. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
