Bomladozó rügyek csiklandozzák
a húzódzkodó télvég talpát,
a télnek az idén nem sikerült
megmutatnia igazi önmagát.
Erõlteti még néhányszor,
de hasztalan próbálkozás...
rügyek nyílnak, madárdal cseng,
s lenn a földön vakondtúrás,
s körötte friss fû zöldje zseng,
levegõben érezni a tavasz illatát.
Szívemhez ér felhõk mögül is
a márciusi nap aranysugara,
s ha távol vagy is, de jó, hogy vagy,
te kedves... szívemnek gyámja.
Ébredek. Lelked lelkemhez ér,
s azt szelíden megsimogatja.
Torma Zsuzsanna - március 12 2008 11:34:59
Kedves Magdileona!
Igen, ez úgy van, ahogy leírtad, az újjáéledést semmi sem fordíthatja vissza. Gyönyörûen szól a versed!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
nagyeci - március 12 2008 12:38:03
A tavasz ezernyi csodája mindnyájunknak a "kedvest" juttatja eszünkbe.Ez a legszebb asszociáció!
szoszircsi - március 12 2008 13:37:17
[b]Magdi!...mint egy ébredezõ...kitekintessz a tájra...és érzékenységed révén minden-minden fellelhetõ szépséget észreveszel...mert a lelked nyitott a szépre...nagyon tetszett! szeretettel [/b] szí
sziszifusz - március 12 2008 15:34:18
De jó ilyen gyöngéd, kedves verset olvasni. tetszett az átmenet, a természetbõl a szeretetbe!
Magdileona - március 12 2008 17:16:02
Köszönöm szépen mindnyájatoknak a kedves hozzászólásokat!
Szeretettel üdvözlök mindenkit: Magdi
Sancho - március 12 2008 20:10:24
Kedves!
Szép vers, csak így tovább! Grt. Sancho
Magdileona - március 13 2008 09:29:19
Köszi szépen, Sancho!
kormi37 - március 13 2008 13:49:18
Nagyon szép a versed. Tetszik. Grat. Szeretettel:Kormi
