|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Értem én, hogy él akinek a szíve dobog,
Megértem, mert szívemben eredendő tűz lobog,
Mellkasomban érzésekkel, vágyakkal születtem,
De mindenért mit szerettem, drágán megfizettem,
Véremet ereimben ugyanúgy pumpálja szét,
Mint minden érzésem csalóka mérgét,
S belém rejti, az ember minden emberségét,
Az ösztönös szeretet mámorító férgét,
Ó ha tehetném szívemet egy halom kőre cserélném,
S azokat egyesével mély tavak fenekére vetném,
Hogy a helyükön tátongó űr majd engem is beszippantson,
És csupán a végtelen hiányérzet kínja maradjon,
Mert nem tudnám, hogy él akinek van szíve,
Nem tudnám mert nem átkoztak meg vele,
De ha azzal keblemben születnék is újjá,
Meglehet, hogy onnan rögvest kiszakítanám,
S nem tudnám, ha kezemben tartom, mit tegyek vele?
Nem tudnám mert talán mégsem élhetek nélküle,
De végletekig hajszolt életemnek volt e úgy értelme?
Ha szívtelen húscafatként, érzéketlen rogyok össze. |
|
|
- október 25 2016 19:26:05
 |
- október 26 2016 15:32:49
Szomorú, bánatos vers... Tetszett |
- október 29 2016 12:36:00
Örülök hogy tetszett |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
