Nincs szó,mit mondhatnék
nincs öröm sem bánat
csak a puszta valóság
Segítenék rajtam,de félek saját magamtól
Megõrülök a gondolattól,hogy nem vagyok olyan,amilyen lehettem volna
Élni kell vele,vele kell halni
Menekülés nincs elõle,követ mindenhova,õrültségeket követel.
Õrült vagyok:ebben a világban
Messze vagyok,nagyon messze
Nem tudom hol van haza
Boldog magányos szív
tele haraggal,bánattal
Egyszerû és bolond,végtelen semmiség
denes - március 12 2008 18:17:37
Ez bizony már lelki zûrzavar, kilátástalanság, jól érzékelhetõ magány.
Kicsit szomorú lesz tõle az ember, de ez is az élet egyfajta "ajándéka".
melike81 - március 13 2008 11:18:38
köszönöm az õszinte hozzászólást Dénes,de el kell keserítselek,ugyanis nem lelki zûrzavart próbálok kifejezni a verssel,hanem egy kicsit a magasabb világok felé probáltam irányulni....
