Mikor rám tör a kétség, nincs ki segít,
S mindig akad aki azért is elkeserít,
A rossz dolgok sora oly könnyen gyarapszik,
S az ellenségek hada nap mint nap tolakszik,
Az ajtóm előtt, hogy gúnyosan köpködve hirdesse,
A jeligét, mely szitka visszhangzik fejemben,
Csak most, csak neked, de örökkön örökké,
Gyere bátran ingyen van, itt rúghatsz belém,
S be is jönnek, betörnek, berontanak rajt,
Nem kell kérnem, keresnem, készen hozzák a bajt,
Néhai nyugalmam gondolata már oly elenyésző,
Míg szememben a megvetés tüze egyre csak nő,
Higgyétek el nekem, én is értek annyit,
Tudom kit, milyen keserűség, mi végre fájdìt,
Ne várjátok meg míg én is keresztbe teszek,
S még nálatok is gonoszabbá leszek,
Ha felszítjátok a lángokat, ne sírjatok, hogy éget,
Ha háborút ti kezdetek, nem én vetek neki véget,
Nem leszek az, aki mindig csendben megalkuszik,
Jegyezzétek meg, az ördög bennem sem alszik,
Míg tehetitek, inkább óvjátok a békét,
Ne bántsátok azokat akik sosem érdemelnék,
S ne bántsatok engem, mert nem ismerek irgalmat,
Fohászkodhattok, Isten kegyes, de én nem leszek az. |
|
