|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,214
|
|
Valahogy mindig
nekem jutott alázat,
pedig azt mondták,
büszke vagyok.
Soha nem tűnt fel
riadtságom, félelmem,
nem igazán látták
meg a nagyok...
Mindig féltem, de tudtam,
mutatni nem ildomos,
kételyeim voltak még
létezésem jogán is,
más a kép, melyet
alkottak rólam mások,
hiszen...
mikor azt hitték,
rögvest mennybe szállok,
nem is gondolták, belül
kegyelemért kiáltok. |
|
|
- november 14 2016 14:33:56
Hmm... nagy sorokban írtál, mély érzésekről. Ezt akár rólam is írhattad volna, vagy másokról...
Ha nagyon hevenyészetten mondom, akkor nagyjából egyformán működünk...
Jó lett, tettszik és jó, hogy olvashattam.
Szeretettel gratulálok:
KíberFeri  |
- november 15 2016 05:35:29
Talán neveltetésből fakadóan jut az embereknek ez amiről írsz. Ki mit lát otthon, mit tapasztal, milyen benyomások érik. Gratulálok versedhez. |
- november 15 2016 16:58:32
Köszönöm, kedves Gyöngy, Feri, Marcipán!
Mindenkinek igaza van, valószínűleg tényleg neveltetés, gyerekkori élmények, élettapasztalatok, melyek kialakítják ezt a fajta jellemet. Tudom azt is, sokan szorongunk, sokan önbizalomhiányban szenvedünk, sokunk - kis túlzással - szinte fizetne is egy kis elismerésért... Főleg a mi "fajtánkból" tartoznak ehhez a csoporthoz, persze azért nem általánosítok.
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvastatok. Ez a vers egyik e-könyvem hátsó borítójára találtatott méltónak.
Szép estét mindenkinek! * Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 15. szerda,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
