Csókok csalóka, csacska csacsogása és
édes élet émelyít? ébredése
kössön bársonykend?t gyönyör? szemedre
hogy ne lásd szívem és ne láthassam én se
mert ajándékom aranyló akarata
dübörögve dobban a díszes dobozban,
kis testében, amely már elsüllyedt benned
pattanásig feszülve mindjárt felrobban
játékos jelekkel jajongok most csupán
hiszen egy leírhatatlan látomás az
a szerelem, mely csintalan dallamokat
szül, ha majd nem bírom és nem bírod tovább
hideg s hazug hullócsillagok egére
szivárványos szíved színeket ken fel
s egy Végtelen hosszú, megfáradt nap után
a tavaszba lehelem: nagyon szeretlek!!!
Jenny Black - január 06 2008 15:57:59
Huh, ez nagyon jó volt, tetszett! A szavak remekül illenek egymáshoz, a témához, és az egész nagyon szép! Gratulálok!
