|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Eltévedt szél simít
szép arcodon hazám,
beszökik õrbódék
kitörött ablakán.
Európa közel,
de mégis oly messze,
a sorompó nyitva,
hogy aki elvágyik
világnak eressze.
Rég eltévedt lovas
vágtat a hold alatt,
a remény ösvényén,
ami még megmaradt.
Elõtte az álom,
mögötte a kétség,
és lassan elnyeli
a néma sötétség.
Lesz e még majd áldás
Mária országán?
Sarjad rügybõl virág
Duna-Tisza ágán?
Segítsd Szûz Mária
népünket egységre,
magyar a magyarral
kezet fogjon végre.
|
|
|
- március 13 2008 09:32:10
Bízom benne, hogy lesz áldás, és a gyermekeinknek már jobb lesz. A versed egy nagy kérdés, és kérés is egyben.
Maryam  |
- március 13 2008 09:51:37
Én is bízom! Nagyon bízom! |
- március 13 2008 10:09:56
Kedves Santiago!
Én is azt szeretném, és tiszta szívembõl kívánom, hogy úgy legyen!
Tudom ez utópia, de még azt is szeretném, hogy minden ember a földön kezet fogjon egymással és soha senki többé nem háborúzna! Csak szeretne!
üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- március 13 2008 13:58:27
Szívembõl szóltál! |
- március 13 2008 14:09:33
nagyon szép a versed és igaz. Gratula. Szeretettel.Kormi |
- március 13 2008 16:41:20
Szia santiago!
Nagyon szép ez a vers. Én is azt mondom, hogy a szívembõl szóltál. Az utolsó versszakodra pedig az a válaszom , hogy KELL hogy úgy legyen. Én így fogalmaztam meg:
"Mikor rájönnek majd,
Hogy várni nem elég,
A csoda nem jön el,
De tenni, tenni kell.
Össze kell fogniuk,
Ha nagy lesz a baj,
Ha nem megy másként,
Hát együtt, egymásért."
Szeretettel: zsuzsu |
- március 13 2008 16:43:25
Köszönöm a hozzászólásotokat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
