Talpra állnék könnyen még,
De visszahúz a mészárszék,
Elfeledni már túl késő,
Hol van szívemben a véső,
A szeretet fennkölt nevében,
Hófehér vegytiszta kezekkel,
Fúrták, csonkká faragták,
S művüket, veszni hagyták,
Vérző, hazug értelem,
Érted hiába érvelek,
Biztos nem úgy akarták,
Szemétre vétlenül dobták,
De kétség nem fér hozzá,
Kacat-rommá lefokozták,
S hiába bármily szóvirág,
Nem olthatja bosszúszomját,
Mert a megértés s a könnyek,
A fájdalommal jönnek,
Értem térdepelnek,
Feledni nem engednek,
Feledni nem engednek,
Vérbosszúra esketnek,
A megértés és a könnyek,
Kik fájdalommal jöttek,
Rosszra hajlamos lélekkel,
A jó úttól könnyen térek el,
Nem oldoz fel se fény se sötét,
Mámorba hoz a kegyelemdöfés,
Vérben forgó szemekkel,
Gyilkos haragú tervekkel,
Szárba szökken a végítélet,
S a kezdet elején véget érek.
|
|
