Több évtized emlékeinek,
Büszke szobra az emlékezet,
De ami elmúlt, nem tér vissza,
Már csak megkopott relikvia,
Míg az ember éli életét,
Kutatja annak értelmét,
Játssza rá kirótt szerepét,
Amíg el nem éri végzetét,
Sok sok megtett lépés,
Számtalan feltett kérdés,
Száz elfeledett érzés,
S megannyi meg nem értés,
A szívfacsaró fájdalom,
S a boldogság az arcokon,
A tehetetlen töprengés,
A torokszakító üvöltés,
Könnyek tiszta fájdalomból,
Vagy örömteli pillanatokból,
Ki tudja, már mennyi volt?,
Ki tudja, el mennyi folyt?,
Egy emberi élet mindene,
Egy életút története,
Elmesélni időnk kevés,
Hisz hosszú akár a létezés,
Fényképek őriznek jó párat,
De csak hírmondói a múltunknak,
Az emlékek mind megfakulnak,
S velünk együtt sírba hullnak.
|
|
