A család a legszentebb dolog az életben,
ugyanaz a vér áramlik az erekben
védik, óvják, segítik mindig egymást
gondjuk is közös, nem t?rik a hallgatást
Az ünnep élmény, közös öröm
a bánat olyankor végleg elköszön
s ha gond van és nagy a fájdalom
mindenki osztozik a közös bánaton
Ha gyarapodik, b?vül a család
mily nagy az öröm, csak hallanád,
mint öreg fa, melyen új hajtás fakad
benne az életkedv törtetve szalad
Bár az élet nem oly szép, mint gondolod
vágyakat kergetsz, az álmokat hajszolod
meg-megállsz, fáradt tested megpihen
kifelé friss vagy, de belül színtelen,
Mégis érzed, volt célja létednek
ajtót nyitottál egy új kis életnek
majd elengedted dolgos két kezét
hadd élje tovább nélküled életét.
valakiaki - július 27 2007 12:50:36
Úgy látom, hogy te nagyon szeretnél egy összetartó családot magadnak. Hm... vagyis ezt vettem észre, a vers amúgy kiváló szerintem
Torma Zsuzsanna - január 25 2008 08:23:35
Nagyon szép ez a vers!
Én is gratulálok!
