Távol, ahol szél sodort ágat,
nyomában ezer jajszó kisért,
ott élt egy lélek, kinek fájt az élet,
megtörve sorstól, még álmot remélt.
Fáradt az er?, nincs múlt, se jöv?,
se szív, mely szerelmet igért, csak
tovat?nt órák, mik percekb?l lettek,
évek múltával a semmibe vesztek,
ma ezek éltetnek, s Én százszor
megkérdem, miért?
Nem vágytam nagyra, csak arra,
hogy szeress, s Én szeresselek,
ha egyszer majd végleg a sírba
pihenni térek, Te fogd meg akkor
szorítva félt?n két kezemet.
