|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Látomás, avagy egy fura álom
Magamba roskadva nézem a csupasz, fehérfalat mereven,
S mint némafilm, vetítõvászonra vetülve, megjelenik hidegen.
Homályos, fekete-fehér, s csak egyedül én, én, csak én láthatom.
Apró vagyok, síró társamnak kedves játékom vigaszként átadom.
Széles a mosolyom, kócos buksiját kedvesen simogatom,
Odahajolok, valamit mondok. De kár, hogy nem hallhatom!
Síró kisgyermek már nem sír, rám néz nagy, meleg szemével,
Nevetve törli el, a még remegve elõbújó könnycseppet kezével.
S már nagy óvodás vagyok, temetõben járok, mamámtól búcsúzok,
Körülöttem könnyezõ tömeg, anyám sír. Átölelem és valamit mondok.
Erre pontosan emlékszem, hogy gyenge kis hangommal fülébe mit súgok.
- ne sírj édesanyám, én itt vagyok neked, ígérem, jó fiad leszek.
Lám, már iskolás lettem. A szertárból kérésre, magamhoz krétát veszek,
Azzal az osztályunkba sietnék, ám a kémia terembõl, füstöt észlelek.
Benyitok, egy lány sírón, kétségbeesve oltogatja a balul sikerült kísérletét,
Erre is emlékszem, szerettem ezt a lányt, s magamra vállaltam minden tettét.
Kaptam is érte pajeszhúzást, körmösöket, na meg igazgatói beírást.
Otthon is megvolt a szülõi fejmosás, meg kaptam még némi szidást.
Sok dolgon átlépve, kihagyva, nagyot ugrik a filmkocka. Felnõtté lettem.
Innentõl persze már mindenre tisztán emlékszem, hogy mit, miként is tettem.
Majd hirtelen megszakad a film, s marad a fehér fal, ám fehérebb az a fehérnél,
S egy még fehérebb hang szól, - egyet kívánj, mielõtt székedrõl felkelnél.
Kívánjak? Magamnak hosszú életet, boldogságot, vagy gazdagságot?
Avagy valami kivételes földi hiúságot? Netán magamnak az egész világot?
Ekként játszom a gondolattal. De nem, nem kérem, az már nem én lennék,
Ha az egyetlen kívánalmat, csakis és kizárólag magamra pazarolnék!
Ám van valami, valami, amit nagyon szeretnék, a láng, szeretném a lángot.
A lángot, a reménység lángját, mely mindenkinek édes szerelmet, boldogságot,
Békét, a sötétben eltévedetteknek fényt ad, s ezzel utat mutathat a jóhoz.
Igen, szeretném õrizni a lángot mindenki részére! Mert ez a láng, csak jót hoz. |
|
|
- március 13 2008 14:54:37
Kedves Csak-fater!
Már régen olvastam verset Tõled, hol voltál eddig? Hiányoztál!
Ez a versed nagyon kedves visszaemlékezés, úgy gondolom.
Látszik rajtad, hogy nem vagy önzõ, egyetlen kívánságod is másokra pazarlod, hogy az eltévedetteknek fényt, "lángot" adhass. Egy "lámpást", hogy lássák a jó felé vezetõ utat!
Üdv. Torma Zsuzsanna
 |
- március 13 2008 16:29:52
Szia!
Már hiányoltalak. Nagyon szép izgalmas verset hoztál. Azért izgalmas mert úgy éreztem, ott ülök veled, és nézem, amint az életed filmjét pergeted. A befejezéssel nagyon megleptél. Valami mást vártam, valami szokványosabb befejezést, és olyasmit kaptam ami megmelengette a szívemet. Önzetlen, nemes gondolatokat. Õrizd csak a lángot.
Szeretettel: zsuzsu |
- március 13 2008 17:18:52
Nagyon szépen írtad versed, levezetése a gyerekkortól a felnõttig az egész életed úgy látom benne rejlik. És azt a leányt nem is felejtetted el. Tetszik nagyon.
A lángod had szórja sugarát,
Rád talál majd újra az a lány.
Kinyílt szemed nagyokat néz,
Hopp már itt is van az a féltet kéz.
Szeresd, öleld drága csak-fater,
Ne veszítsd el mégegyszer!!!
Boldog csak vele leszel.
Ezt neked írtam, most pattant ki a fejembõl, remélem tetszik.
Szeretettel:Kormi |
- március 14 2008 13:12:36
Köszönöm szépen Aranyosak vagytok |
- március 14 2008 14:36:33
Kedves csak-fater!
Mint minden versed ez is nagyon szép.
Gratulálok, s el is viszem.
Szeretettel Júlia |
- március 14 2008 14:51:47
Lublu kedves igazán köszönöm kedves szavaid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
