Napkorong

Egy szomorkás régi dallam költözött fülembe
dúdolgatom, akaratlan könny szökik szemembe.
- "Ha nagyon feszítik elszakad a húr is,
ne bántsd a szívemet fáj az nekem úgy is."

Halk szomorú énekét, mintha újra hallanám,
miért volt olyan bánatos az én édesanyám.
Ki bánthatta a szívét, hisz mindenki szerette,
volt talán egy elfeledett régi nagy szerelme?

Lehet nehéz sors verte, a szegénység bántotta,
hat éhező gyerek miatt egyre nőtt a gondja.
Kutatok, keresek, múlt emlékei közt járok,
bánatos szívfájdalmára okot nem találok.

Ó de balga vagyok, sajnos későn vettem észre,
hisz' én feszítettem túl a húrt, bocsáss meg érte.
Nem értettelek meg, neked minek ennyi gyerek,
fenyegetőztem, én innen azonnal elmegyek.

El is mentem hamarosan szíved fájdalmára,
öt fiu marad veled a kis családi házba.
Mi lett volna, ha kicsikét még Veled maradok,
nem tudhatom, de miattad oly szomorú vagyok.

Vidám nótát énekelnél, s boldog lehettél volna,
most a fülembe se szólna e szomorú nóta.
Már nem okoznék szívednek fájdalmat, mint régen,
bocsáss meg nekem Drága Anyám, ott fenn az égben.

Hozzászólások

KiberFeri - november 25 2016 18:04:53
HÚ, de meghatottál eme remekbe szabott vallomásoddal! Fölséges lett és nagy élmény volt olvasnom.
Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel és szeretettel gratulálok.
KíberFeri

Tiberius - november 25 2016 20:55:17
Kedves Mária !

Gyönyörű ! nem vagyok meglepve,ismert tehetséged tündöklik mindenben.
A szó,"Anya! mindenki késői fájdalma amit utólag mindenki megbánja.
Szeretettel olvastalak mint mindég
Tibor

Deak Eva - november 26 2016 08:03:03
Drága marikám! Nekem is könny szökik szemembe. Bizony vannak dolgok mit később értünk meg és bánjuk. Rég megbocsájtott biztos vagyok benne. mert egy anyai szív nem tud haragudni. Nagyon kedves Tőled és gondolom megkönnyebbülés, hogy kiírtad magadból. Szeretettel olvastalak. Éva