|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Talán csak is Isten tudja, hogy mekkora,
hogy meddig zárt a test, s a lélek otthona.
Láthatatlan rács a "madárházon"
benne élek én, s madarat játszom.
Azt az ugri-bugri, apró cinkefélét,
ki gyűjt és szedeget morzsát, s mindenfélét.
A kapott szárnya magasba viszi,
féli a telet, de átvészeli.
Keringő veszélyek, kíméletlen törvény,
nagy "kalitkában" egy folyton zajló örvény.
Kakukknak tetszetős a más fészke,
gyöngékre lecsap erős, mint vércse.
Károgó varjakból egy fekete sereg,
sötétül az ég is, mikor versengenek.
Gyönyörűen színes, díszes tollak.
Látványosság madárprotokollnak.
Óriási lánc, fajokból több százféle,
hol a hatalmasnak, nagyobb is az éhe.
Étekké válik feláldozható.
Túlélés... semmi gyomorforgató.
Veszejtik a hangadót öntelt karvalyok.
Uralnak eget sólymok, fölényes sasok.
Nincsen szünet, sem génmódosítás.
Örökölt sors; repülés, zuhanás.
Keselyű megérzi, hogy mikor lesz vége.
Jóllakottan ül, a tehetetlenségre. |
|
|
- november 28 2016 13:55:24
A természet rendje,gratulálok szép versedre
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
