|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megvagyok, látod még élek,
Nem gyűrtek le a kétségek,
S bár mindig van amiben nem hiszek,
Valahogyan mindig túlesek,
A lónak azon oldalán,
Ahol fekete fehér a szivárvány,
Mert üres lelkem felzabált,
Minden színt amit ott talált...
Bennem rothad a kétség,
Létem az igazi vétség,
A bűnösök imáját mormolom,
De ártatlannak gondolom,
A lelket ami tévútra tévedt,
Mert nem ismert csak sötétséget,
S nem kapott sohasem álmokat,
Csak megcsonkított szárnyakat,
Kővé dermedt rideg élet,
Zúzta porrá az emberséget,
Szíve jogán vett elégtételt,
A bűnért amely belé égett,
Melyet még el sem követett,
De a világ már megkövezett,
És szívtelenségbe kergetett,
Mielőtt bármit is kérdezett,
Minden járt útról letért lelkem,
Nap mint nap újra vetél el bennem,
Jóra hajlamos lehetnék még,
Ha legalább szeretni szeretnék,
De már nem gyönyörű a csillagos égbolt,
Bűneimet jelképezi rajt minden apró fénypont,
Bűnbe vitt az élet, mit még el se kezdtem,
Megvetésre kárhoztatott bűnbaknak születtem. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
