|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nincsen kire bízzam hitem,
Se földem, elásni kincsem,
Mindenem magamba temettem,
S csak sír a testem sír a lelkem,
Emberek emberek ellen,
Fegyverekkel a kezekben,
Hiába hogyha kiáltoznék,
Torkom szegi a szándék,
Akad talán még aki testvér,
Szerető szívű édes hóhér,
Kebelére ölelvén karolna át,
Megcsókol, de véremet ontaná,
Hazug talány minden tettünk,
Kétszínű lett a lelkiismeretünk,
Nincs aki vár, vagy aki kíván,
A fal felé fordulok inkább,
Az oly egyszerű és fehér,
Nem követel és nem kér,
S ha nem is szeret igazán,
Nem köp lépten-nyomon pofán,
Elfordulok mindentől,
Az ördögtől s az istentől,
Pokloktól és mennyektől,
Bűnösöktől és szentektől,
Nem akarok szárnyakat bontani,
Nem akarok szarvakat se kapni,
Én nem akarok mindig lázadozni,
De nem tudok mindent elfogadni,
S ha végül egyedül sodor tovább a szél,
A horizonton túlra, hol már nincs remény,
Nem akarok végül tétlenül meghalni,
S nem akarok még a síromban is forogni. |
|
|
- december 01 2016 19:38:15
Remek vers! Igaz, átütő! Gratulálok!  |
- december 02 2016 16:02:19
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
