Nem fogod a két kezem, nem hintesz ajkamra egyetlen csókot sem.
Miért kell ennek így lennie?
Szeretnélek, te pedig eltaszítasz magadtól!
Azt mondod értékes vagyok, ám mégsem állsz ki mellettem.
Miért van ez?
Érzem, hogy szeretsz, és csak engem kívánsz minden érintéseddel, mégis megtagadod magadnak a jót s szépet, mit adhatnék neked.
Elhagytál, ahelyett hogy szerettél volna.
Nem értelek.
Egy ûrt érzek legbelül, mióta magamra hagytál.
Tested néhai érintésére gondolok, szerelmes suttogó szavaidra.
És mi van most?
Magányos csönd vesz körül.
Az ágyam sem melegszik fel már tüzes szenvedélyed lángjától.
Nincsenek érintések, kellemes együtt töltött percek.
Csak annyit tudok még mondani, hogy hiányzolr30;
Búsak a nappalok, ridegek az éjszakák.
A magány várában lakom.
Bárcsak ne így lenne, s visszajönnél hozzám, itt maradnál velem örökre.
