|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Törhetetlen és törékeny,
A tükörben élő tükörképem,
Egy ütésől százfelé törne,
És százszor annyi szempárral nézne,
Vissza az egyetlen igazi valómra,
Aki önmagát darabokra zúzta,
S hiába raknám ki újra egészre,
A szilánkjaimból már nem állnék össze,
Mert nincs mi örök megtanultam rég,
Minden más, már megváltozott a kép,
S vele az ember is, akitől félek,
Mikor saját arcom szemébe nézek,
Megtanultam már nagyon régen,
Bennem élsz valahol egészen mélyen,
Bármit teszek velem maradsz míg élek,
Elkísérsz akármilyen útra is lépek,
Mert én igazán önmagamtól rettegek,
A tükör a legádázabb ellenfelem,
Elszállnak velem a hosszú évek,
Miközben cseppenként elvérzek,
Kifosztott életem foszlányai nyomán,
Bandukolok értetlenül és bután,
Azt hittem végül minden helyre áll,
De elindulok, az élet nem vár tovább rám,
Apró szilánkokra törött tükörképem,
A lehető legnagyobb gyengeségem,
Mert pont olyanná válik mindig mint én,
Pedig csak egy újabb összetákolt önarckép,
Mégis az egyetlen érték mit majd hátra hagyok,
Lelkem törött tükre, melytől megszabadulok.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
