|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Fenn a hegyek fiaként éltem,
láttam a büszke sasmadarat,
az ég kékjében fürdött, s vitte,
karmai közt a napsugarat.
Repülnék veled a magasba,
te büszke madár, szállj szabadon,
ha lélek kell, bár bús, de vinnéd,
vigyed, én így is neked adom.
Szivárvány felett vidd, hogy lássam,
mit hagyok, zajt vagy néma csendet,
ki szeretett, vagy én csodáltam,
az ugye tovább él majd bennem?
Oda szállj, hol érintetlen a csend,
ahol magam vagyok magamnak,
erdő közepébe, rejtsél el,
az ismeretlen nem sirathat.
Fénytelenül keljen fel a Nap,
mi jó, az legyen láthatatlan,
mert a szív, ha magába zárja
magát, még nem lesz halhatatlan.
Te madár, te lélek madár, most
karmaid közt vergődöm, látod,
fázom, mert olyan üres a csend,
ha lépnék, léptem nem vigyázod.
A szakadék mély, bajom eshet,
szállni nem tudok így egyedül,
ha magaddal viszel az égbe,
majd egy angyal nekem hegedül. |
|
|
- december 16 2016 06:20:59
Kedves Szhemi! Szomorú versed nagyon átjött. A lélek madár karmai közt,sajnos főleg ilyenkor karácsony közeledtével sokan vergődünk . Nagyszerű versehez szeretettel gratulálok.szinci |
- december 16 2016 15:16:33
Lélekbemarkoló sorok.
Vallom: a madarakban él tovább a lélek, egyszer mindannyian fogunk tudni repülni.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel Joli |
- december 17 2016 11:58:16
Kedves szhemi! Nem elég egyszer átolvasni, olvasni, beleérezni kell meghatóan szép soraidba. Kivánok Áldott Karácsonyt! Éva |
- december 17 2016 12:07:43
Szomorkás a témád, viszont igen jól írtad meg, átéltem.
Vivát!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
