Bársonyfénnyel érkezik a hajnal,
kezemben egy eltépett levél,
Neked írtam, megküzdök a bajjal
vagy ha nem, a szó is elvetél...
karácsonyi zene szól a mennyből
hívogatnak a szeretteim,
kilépek egy pillanat testemből
itt a hit már semmit nem segít...
Nem küldök több levelet azt ne várd,
széttéptem az utolsó reményt,
ne sírj, soha ne sírj, és ne is bánd
csak egy szívet küldök még feléd!
Elkésett egy levél, egy üzenet,
ott bolyong a mennyben, odafenn,
nem kell Neked eltüntetned ezt
nem is látod azt, hogy hova lett...
Engem sem látsz soha többé, tudod
véget ért egy szerelmes regény,
szerettelek, eszedbe is jutott?
Meghalt közben sok-sok szép remény!
szinci - december 18 2016 08:10:42
Szép dallamos versed passzol a dalhoz. Énekeltem is vele együtt a versed, bár szomorú, mégis kedvencem ez a szám.Gratulálok Évike.
gyongyszem555 - december 18 2016 08:22:29
Szincikém! Igen, az én kedvencem - fiatalkori emlékek - is ez a dal, ez volt a motiváció a vers megírására. Köszönöm megtisztelő figyelmedet. Szeretettel: Évi
Tiberius - december 18 2016 12:28:44
kedves Évi !
versed szomorú de tidom,hogy csak fikcio amiket Te olyan szépen írogatsz
Szeretettel
Tibor
gyongyszem555 - december 18 2016 15:24:49
Kedves Tibor!
Igen fikció, versemet ez a régi szép - szomorú - dal ihlette.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Évi
KiberFeri - december 18 2016 18:05:47
Hmm... ha fikció, akkor meg arra is érvényes, hogy egyszer mindennek vége lesz.
Nem baj, jó, hogy olvashattam!
KíberFeri
gyongyszem555 - december 18 2016 19:10:20
Köszönöm kedves Feri megtisztelő figyelmedet és véleményedet. Örülök a kommentjeidnek, érdekesek!
