|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
A hólepte fenyők sora szemet gyönyörködtet,
domboldalon sorjáznak fel a csúcsig,
roskadnak ágaik a szikrázó súly alatt,
a széles szánkóút mellettük húzódik.
Harsány gyermekkacaj vidítja a csendet,
még a szomorú száj is mosolyra húzódik,
csodás pillanat a téli táj látványa,
az öröm oly terjedő... boldogan osztódik.
Néhány szánon csengő vidáman csilingel,
szavára a fenyők sorra mosolyodnak,
ők is örülnek a vidámság hallatán,
hóborított ágaik meg-megrázkódnak.
Méla merengésemben éppen arra járok,
Lábam alatt roppan a szűz-tiszta hó,
Egyszerre csak azt veszem észre, hogy
bánatom elillant, s mi eddig rossz volt, múló... |
|
|
- december 21 2016 09:54:34
A szemem előtt láttam ezt a tájat, az önfeledt embereket, tehát jó alkotás, és a téli magány (ilyen címen nekem is van egy hasonló versem, bár annak összességében hangulata nem hasonlít ehhez, de talán felteszem) negatívuma tényleg így oszlatható el. |
- december 21 2016 12:15:46
Köszönöm szépen véleményed. Üdv: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
