Attól féltem, nem ismersz meg többé
sajnos ez most bekövetkezett,
nem tudom, hogy hogyan tegyem zölddé
a füvet, mi befeketedett...
Nincs több emlék tarsolyodban oly' rég,
nem létező furcsa tárgy vagyok
agyadban, emlékek voltak ott még
kérdés sincsen, nemhogy válaszok...
Kiérsz majd a fényre egyszer végleg
rám tekintesz, "ki vagy Te nekem?"
volt közöm talán hozzád a fényben,
nem emlékszem, nem, nem szeretem!
Attól féltem, nem ismersz meg többé,
el kell mennem tőled távol, el,
nem változik soha többé zölddé
fekete, hiába vágyod ezt!
Szomorú,bánkódó gondolatok de tudom,hogy fikció ami valójába szólhat
Valakihez.
Szeretettel olvastalak
Tibor
KiberFeri - december 21 2016 13:59:33
Hmm... érdekes, különleges a mondanivalód és fikció vagy sem, nagyon átjött! Átéreztem.
Jó, ha mondom: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri
szinci - december 21 2016 14:28:54
Évikém ! Dallamos romantikus versed elénekeltem. Van ez így saqjnos, hogy nem ismerik meg az ember lányát Gratulálok szeretettel. szinci
gyongyszem555 - december 21 2016 16:13:26
Kedves Sincikém, Tibor ls feri!
Azért írom egyben a válasz kommentemet, mert mindegyikőtöknek ezt tudnám írni. Sajnos, ez nem fikció. Megtörtént eset.Egy baleset folytán elveszítette a Barátom a személyiségét, amnéziás lett. Engem sem ismert meg, nem emlékszik semmire...ez a tény motivált a vers megírására...
