|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sötét napok, sötét hajnalok,
A kettő közt oly csalóka az átmenet,
Hol eltévedek, hol megtorpanok,
De valami mégis mindig átvezet,
Időkön melyek jók, vagy tépázzák a lelkem,
S a szeretettől a gyűlöletig oda vissza,
Határokon, hol egy hajszál választ el engem,
A megértés és félreértés határa,
Ahol e hajszál ha egyszer elszakad,
Már nincs többé sehová visszaút,
S ki dönti el, ami belőlem marad,
Tiszta lélek, vagy mérhetetlen rút,
A mérleg nyelve ki lehet vajon?,
Ki az ki szeret, és ki ítél el engem,
Ki ölel át, s ki taszít el távol?,
Ahogy másokkal azt én is tettem,
Ki az ki itt még oly tiszta,
Hogy ítéletet mondhasson?,
Hisz mindenkinek saját az igaza,
De hóhér hóhért hogy akasszon?. |
|
|
- december 25 2016 11:45:08
Hóhér hóhért sehogy sem akasszon! Az elkövetett vélt, vagy valós bűnökért a felelősséget mindeninek saját magának kell vállalni! És meg kell békélni a "sorssal" Addig amig ez meg nem történik, a mérleg nyelve billenni fog, meghatározhatatlanul.
Filozofikus gondolataiddal megpróbáltam közös nevezőre jutni!
Gratulálok minden versedhez, remekek!
Szeretettel: Évi |
- december 25 2016 13:33:24
Köszi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
