Ülök egy üres sörös rekeszen,
Utolsó sörömmel kezemben,
Hejj, ha csak arra gondolok,
Milyen boldogtalan vagyok,
Emelem már az üveget,
Igyon a szám, ha nem nevet,
Beszélhetnék de nincs itt kivel,
A sörös rekesz csak nem felel,
Felháborít ez a magány,
Megbeszélem a sörrel talán,
S emelem is már az üveget,
Igyon a szám, ha nem nevet,
Azt hiszem hogy elég mára,
A rekesz üres, én meg fáradt,
Hejj ha csak arra gondolok,
Még mindig túl szomorú vagyok,
Elbírom még az üveget,
Igyon a szám amíg lehet,
Hisz egyetlen sör nem tarthat örökké,
S nem válik végül folyékony örömmé,
Mulandó a boldogság, ha italban mérik,
Hejj, de jó volna a sírig csak inni,
De az üveg feneke már jó ideje porzik,
Inna még a szám, csak nincs már mit,
Üres szív, üres rekesz,
Üres élet, üres üveg,
Száraz bánat, keserű percek,
Túl sokáig józan leszek,
De ihat a szám még rengeteget,
Ha visszaváltom az üvegeket. |
|
