Elmondani is nehéz,
Nem jön torkomra szó,
A bánat felemészt,
S nem csillapítható,
A jó barátok is rég,
Mind hátat fordítottak,
Már emlékük is csak emlék,
Örökké magamra hagytak,
Ezer porszemmé vált,
Elhamvadó lelkem,
A szél sodorja útját,
El a végtelenbe,
Ismerős arc ott nem vár,
Szerető szív nem fogad,
Ölelő kezem ha tárnám,
Mindenütt eltaszítanak,
A legjobb barátom is,
Megvetőn megtagadna,
Itt már nem él senki,
Aki még elfogadna,
Nem jön torkomra szó,
Mosolyom is elvetél,
Könnyek mossák arcom,
Szívem nem békél,
Úgy érzem örök a bánat,
S földre hullt világom,
Ezer szirom cafatjára,
Szakadt szép virágom,
Magvait ha elviszi a szél,
Új bölcsőm rejtekébe,
Hamvaim lágy bús ölén,
Még kisarjadok belőle,
Romjaimon addig énekel,
A magány koldus árnya,
Épülj magadtól újra fel,
Többé ne számíts másra. |
|
B.Ú.É.K!
