|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt.
Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt…
Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye,
A végtelen hómező… mit lát, az a mindensége…
Korán nősültem, három pici gyermekem vár otthon,
Feleségem már meghalt, nélküle van nekünk otthon.
Itt a fagyban, bizony mérünk, sokszor, mínusz negyvenet is,
Jó lenne valami meleg, néha talán egy kicsit is.
Szemben az orosz tüzérek a folyó túlpartján,
Mindig lőnek valamivel, a halál rakpartján...
Néha, ha nem felhős az égbolt, látni egy hulló csillagot,
Oroszok a robbanás hangját adják neki, mint abrakot…
Megnéztem a puskámat, mert az bizony biztosítja itt a túlélést,
De a závárzat, alig mozog, a fagy belevitte a deresedést.
Itt van a komám is jobb, tőlem, tán' tíz méterre,
Vissza is kiabált, neki is ez a félelme.
Itt járt a százados úr! Fegyverellenőrzés volt, neki is mutattam,
De csak a vállát rángatta, hogy a problémámat oldjam meg én magam.
Orosz most is lő nehézágyúval, szerencsére nem erre,
De lehet, ide fordulnak, és akkor lőnek erre-fele…
Látom, hogy az éji köd, már lassan, komótosan de, kezd leszállni,
Őrségben, túlra meresztem a szemem de, itt már semmit nem látni…
Tárat is kivettem, visszatettem, de a sötétben már nem látni…
Nem látom már a csillagok fényét sem, a köd mindent ölel!
Nem érzem a lábamat, fázik, jön a hideg, még egy öllel!
Tiszteknek a bunkerba, ordonánc vitte fát, egy nagy öllel!
Tegnap volt újév első napja, ígértek nekünk ünnepi menüt,
De nem ért ide, telitalálat érte a hozó kétkerekűt.
Végül is semmit nem kaptunk enni,
De panaszra oroszokhoz menni?
Gyermekeim és szeretett szüleim, vártok még?
Reménykedtek, hogy megyek, vagy ez tőlem kicsiség?
Én a múltamtól biz' még, nem szakadtam el,
Rátok gondolok most is, nagy szeretettel!
Vecsés, 2016. május 30. - Kustra Ferenc
|
|
|
- január 02 2017 19:53:35
Feri !
Le a kalappal ! Átéreztem versedet,ami egy szomorú történet szerencsés
vagy megúsztad ami a lényeg
Gratulálok,jó volt olvasni
Tibor |
- január 03 2017 05:34:16
Teljesen átéreztem szomorú történetedet! Remek vers, gratulálok! |
- január 03 2017 13:30:39
Kedves Ferenc!
Az előbb már említettem mit érzek, ha valaki ily húrokat penget.
Örülök, hogy nem vagyok egyedül!!! Gratulálok!!!
Albert Ferenc
A Doni Hősök emlékére
Kínkeserves halált szórtak
a katyusák, a lövegek.
Lánctalpaknak vaskarmai
eltaposták az élőket,
a megdermedt tetemeket.
Aknák folytonos tüzétől
meghasadt az átfagyott föld.
Kénköves poklot árasztott
az égből, mi ezután jött:
irgalmatlanul ölt, csak ölt.
Fültépő hangú fegyverek
amint süvöltve dörögtek,
közben sokasodtak némán
az árva hantok, s keresztek,
mint névtelen üzenetek.
Élők fagyott kezeiből
kihullt a néma fegyverzet;
jéggé dermedt béna lábak
a hóban vertek gyökeret,
hol dér falt fel alvó rügyet.
Don-kanyari mészárszéknek
sarkig tárva az ajtaja.
Kétszázezer magyar honvéd
által masírozott rajta:
a haza nem így akarta!
Az orosz „sakter bárdjától”,
javarészük odaveszett.
A Doni-medence földje
így nyelé el a testüket,
mélybe zárva a hősöket.
És nem jő tábori levél,
nem mesél a nyírfakéreg;
anyák szeme könnyben úszik,
gyászruhában feleségek,
Apa nélkül nő sok gyermek.
Nekünk csak emlékeznünk kell!
Megköveteli a hála!
Honért adták életüket,
égjen érettük a gyertya:
és az örök mécses lángja!
üdv: gufi  |
- január 03 2017 14:39:17
Tibor kérlek, köszönöm, hogy voltál és a véleményedet is.
Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy gratuláltál.
KíberFeri  |
- január 03 2017 14:41:21
EliSu kedves, örülök, hogy így hatott rád. Köszönöm az elismerésedet és a gratulációdat.
KíberFeri |
- január 03 2017 14:42:33
gufi kérlek, biztos lehetsz benne, hogy ketten már vagyok.
Köszönöm, hogy gratuláltál és a verset is!
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
