.jpg)
Képlékeny az életünk,
De kemény mint a márvány,
Nem tudjuk merre megyünk,
Se azt, hogy arra mi vár ránk,
Sokszor akár egy rágógumit,
Nagyon nagyra fújjuk fel,
De egyszer kidurran minden lufi,
S megint, megint csak rágni kell,
De jegyezd meg jól ha valami bánt,
Mi édesnek indult és keserű lett,
Az íze talán nem tartott soká,
De akármikor kiköpheted,
Amíg létezünk egyre csak nyúlik,
Míg aztán végül el nem szakad,
Az időnk véges de az élet zajlik,
S minden rágógumi csak egy-egy falat,
Ha rossz már az íze ne rágódj rajta,
Van még belőle millió fajta,
Az élet tudod sosem megy babra,
Próbáld ki azt is amit még soha,
Rágd el a zajt, rágd el a csendet,
Rágd el a kicsit , rágd el a nagyot,
Rágd el a rosszat, rágd el a szépet,
Rágd el mennyet, rágd el a poklot,
De vigyázz hova köpöd ami megmarad,
Rágózni csak felelősséggel szabad,
Amíg teheted moderáld magad,
Mert a mocskodban más könnyen megragad.
|
|
