Sírva szikrázik most az Idõ,
sarokba hajított álruhákon
Szél matat,keresgél,
szánakozik a Hold,
és mégis nevetgél,
lassan elfordul
Csillagseregével.
Mind eldobtátok a bohócruhát,
kiléptetek a ruhákon át,
önmagatokból.
De hisz ez nem ti vagytok,
csak árnyékok az éjben,
sejtelmes szomorú sereg.
Hová mentetek?
Már csak a kutyacsaholás
árulja el néha,
merre jártok.
sziszifusz - március 16 2008 07:11:02
Versedet álruhába bújtattad. Csak nem rólunk szól hobbyköltõkrõl, akik meztelenre vetkõzve menetelnek a holnapba? Nem, -azt hiszem itt másról van szó.
Elragadó költemény.
santiago - március 17 2008 06:38:44
Kedves sziszifusz!
Nem rólunk szól, hanem talán a politika farsangjáról.