Napkorong

Medrében alszik a folyó,
álmában halkan csobogó
hangja altatja a fürge halakat,
fürdeti a Holdat.
Sima tükrén táncol a napsugár,
szikrázó fénye élet-ár.
Összegyűjti a hegyek könnyeit,
hömpölyög, a tengerbe igyekszik.
Haragja árad, szelíden apad,
kanyarogva saját útján halad.
Összeköt és szétválaszt partokat,
országos határokat.
Ismeri a múltat,
szállít szemetet, véres holtakat.
Őrzi régi időknek titkait,
dicső hőstettek, csúfos csaták emlékeit.
Élet és halál tanúja, jövője, jelene, múltja
a változás szimbóluma.
Barátai a csillagok, szelek,
útjuk értől óceánig vezet.
Folyók, felétek szálljon himnuszunk,
áldott légy éltetőnk, urunk.

Hozzászólások

Tiberius - January 18 2017 14:00:34
Kedves Sarolta !

Érdekes téma,a folyók amik nélkül nem élhetünk
Szeretettel olvastalak
Tibor

mamuszka - January 18 2017 14:18:00
Kedves Tibor!

Nagyon szeretem a folyókat, városomat - Győrt - a folyók városának is nevezik, mert 5 folyó halad keresztül rajta. Szegeden - ahol egyetemre jártam - a Tisza hömpölyög.
Folyók nélküli városban nem szeretnék élni.

köszönöm, hogy olvastad
szeretettel Sarolta

parducos - January 19 2017 10:21:28
A folyók, a fák, a gyökerek, a villámok - ezek egyszersmind szimbolikusak és rendkívül jól hívják-hívnák fel a figyelmet az élet értelmére is az ember számára, nem véletlenül olyanok, mint az érhálózat, ereink hálózata. Így kell és így lehet csak létezni összhangban mindennel, nem pedig piramis elven, ahogyan ma élünk...

mamuszka - January 19 2017 10:28:59
parducos te okosan szemléltetted az élet lényegét,amit mi emberek egyre inkább tönkre teszünk.

Sarolta