Valahol zsivajt hallok
Valahol meg néma átkot,
Melyet megtört az,
Ki egykor halált látott.
Puszták mélye elrejtette,
Hegyek hallották szavait
Csak mi nem hallottuk, mi
Kiknek örökölni kéne javait.
Örökölni? Nincs jogunk,
Nem is fogunk sohasem,
Mindaddig a pillanatig
Mig rosszként élünk idelenn.
Képmutató szoborlelkek,
Pitiáner rabságú vadak,
Szolgálják ki kényelmünk,
Lesve minden mondott szavat.
Valahol zsivajt hallok
Valahol néma átkot,
Mely romba döntött
Minden szép világot.
Elhallgatott a szó
Lehajtódott a fej,
TE ÉRTED, EMBER,
Hogy te újra, ismét,
Örök életre lelj!
