Napkorong

Januári borzalmak

Dermedt félelemben bujdokol az ember,
Gondolat-mélységből felbukkanni sem mer!
Amikor a halál, itt jár a közelben,
Kételkedni kezd el, nem hisz a reményben!

Micsoda borzalom, mily nagy tragédia,
Hegyen egy szállodát temet el lavina!
Összefogva mentik, akik még élhetnek,
Nagy öröm találni, küldik az életnek!

Most meg péntek éjjel, utazó gyerekek,
Hazafelé jövet, lett gyászos végzete!
Sí-táborból jöttek, bele tűzhalálba,
Magyarokkal történt, Olasz-Veronába.

Megrendült félelem önti el a tájat,
Együttérzésünkről, gondolatunk árad,
Távol is, közel is, köztünk jár a halál,
Perceink rettegnek, bármikor ránk talál!

Jajong, sír a lelkünk, az egész bolygóért!
Szenvedés, gyilkolás! Ez az élet! Miért?
Születnek gyermekek, bele a halálba,
De a nagyobbak is mennek a poklába!

Megmaradottakat, háborúba viszik,
Ott vész el mindegyik, egymást sorra ölik!
Ahol még léteznek élve az emberek,
Éhhalál pusztítja, vagy tengerbe vesznek!

Élet élni akar, a Sátán meg ölni!
Ő az úr, nincs gátja, örömmel megteszi!
Ínséges időkben mi lehet a vigasz?
Bensőnkben keressük az igazi Támaszt!

Budapest, 2017. január 22.

Hozzászólások

ElizabethSuzanne0302 - január 22 2017 15:19:11
Gyönyörű versedben mennyi- mennyi borzalom!!! Gratulálok!

Tiberius - január 22 2017 19:05:46
Kedves Viola !
nem hagytál ki senkit és semmit versed nagyon lehangoló akárcsak az
élet ami elgondolkodtató,hová jut ez a bűnös világ pusztulás mindenhol,
nincs megállás. Gratulálok időszerű versedhez
Szeretettel
Tibor

farkas viola - január 23 2017 06:14:45
Kedves Elizabeth és Tibor
Köszönöm szépen az olvasást, örülök, hogy itt vagytok.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola

parducos - január 23 2017 10:12:21
Sajnos így kezdődik az év, gyászosra sikeredett az idei magyar kultúra napja is... A vers befejező szakasza, utolsó három versszaka mégis jól összegez, reményt is adhat, ha már egyáltalán lehet értelmet-üzenetet keresni a borzalmakban.