|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szánkón csúsznak a lapos reggelek
és vékony fénycsík borzong a tájon -
olyan a város, mint egy ködvászon,
s a háttérről csönd-felhők feslenek.
Elmém mereng a természet dolgán...
feltámadt szélben a fagy megölel -
csak a végzet volt nemrég ily közel
hozzám, karmolva színtelen orcám.
.....
Láttam, hogy bármit megtehet velünk;
rongybabák vagyunk, játékok csupán -
meg sem szeppenünk kedve ritmusán...
tegnap még éltünk, mára nem kellünk.
.....
Ifjú volt egykor, mind, ki öreg lesz...
míg belül végig figyel egy gyermek -
nevetős, szilaj, soha nincs veszteg,
csak ha majd utóbb a sors fegyelmez.
(Sztancsik Éva L. - 2017. január)
|
|
|
- január 25 2017 11:30:49
Ölelkező rímes verset nem könnyű írni, hát még ilyen tömény mondanivalóval. A vers hatása rám úgymond megfelelő: se nem túlfestegetett, se nem túl nagyot mondó, bölcselkedő, olyan igazán "egészségesen" költői, magányosan merengős. Gratulálok! |
- január 26 2017 19:23:28
Köszönöm figyelmedet, véleményed. Nekem kedvencem az "ölelkezős", valahogy... szívesen formálom oly módon a gondolataimat. Üdv. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
