|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Halkan süvít a magány hangja bennem,
De tétova ódát zeng be lelkem,
Mondd, mire vársz még szentem?
Tán ölelő karokra lelsz mellettem?
Miért gondolod hogy örök vagyok, s nem illanok?
Árnyas fák között szökkenő indulatok,
Miként te sem, úgy én sem nyughatok,
Ajkad nélkül a valóm csak üres hantom.
Mit gondolsz mi vár még reánk?
Pajkos kedvű vad románc?
Édesen nyüzsgő nyári kavalkád?
Vagy könnyes abrosz egy utolsó vacsorán?
Úgy érzem erőm fogy talán,
Nem látlak oly bódítónak már,
Ébressz fel, ha itt vagy hát,
Altasd szívem bús dalát.
Nem nyughatok míg nem tudom,
Jövőnk mit sorsol s most,
Bár órám nem zaklatott,
Türelmetlen a sóhajom.
Mutasd a poklot most,
Halogasd a jót nagyon,
Nem számított, ki mit sző, fon,
Engem egy dolog nyugtalanitott.
Hogy vagyunk most?
Lesz e még kép a falon?
Hajtom e fejem még a válladra?
Lesz e párom a nyári andalgásra?
Fogsz még könnyekkel remélni?
Hevesen dobogó szívvel esdekelni?
Hozol csokrot a tegnap fájdalmára?
Kinek mondod, szeretlek, drága?
Szikrázó hold alatt ki vall nekem szerelmet?
Ki csókolja meghitten kezemet?
Ki simul hozzám édesdeden?
Sajgó szívem ki vigasztalja meg?
Kérdések, talányok, a szívemben az átok,
Szökhetnék is, de nem akarok,
Azt hiszem válaszokra várok,
Olyan ez, mint a soha véget nem érő rémálmok. |
|
|
- január 27 2017 06:22:06
Szép, elgondolkodtató vers! |
- január 27 2017 16:12:58
Lelked és kétségeid szépen elénk tártad.  |
- május 31 2017 15:06:43
Köszönöm neketek, hogy olvastok s mi több, írtok is.
Legyen szép napotok!
[b][i]Ayame[/i][/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 06. hétfő,
Csaba napja van.
Holnap Appolónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
