mikor a sziklák kidugják
Orrukat a vízbõl
Egy lélegzetvétel erejéig
Majd visszabuknak
A hínár csábítja,
Hívja, simítja
A gyöngyházas gondolatokat
Körülszövi õket, szemüket
Kopoltyújukat betömi
Egy-két erõs damil-rántással
Ágyazza lágyan a sárba
Ilyenkor érzem csak igazán,
Hogy képlékeny a lélegzetem
Hogy puha és meleg a sár
Hogy hideg és nyirkos a bõröm
Hideg és nyirkos a lelkem
Gyenge kopoltyúm hártyái közt
Lüktetsz
Nem ér le a lábam
Sõt elsõsorban én 
