|
 Vendég: 137
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Olykor félek, mikor
szemem világa becsap,
mert nem a valót látom,
csak szilánkos, vakító pontokat,
melyek olykor még
meg is kettőződnek...
Tapogatózom, mint valódi vak,
ha nincsenek színek,
valahogy minden más...
oly ridegek az ízek,
legszívesebben egy
világot szakasztó sóhajjal
átálmodnám magam
egy másik galaxisba,
új fizikummal, működő, friss,
vadonatúj szervekkel megáldva
egy elvarázsolt világba,
ahol semmi nem homályos,
semmi nem életlen,
üdék a színek és
nincs ennyi véletlen,
amit látok, az úgy van,
s eltűnik minden,
mi bizonytalan...
Egy hang közben kinevet.
Álmodik a nyomor,
mid van, azzal elégedj meg.
Tudod, vak tyúk is
találhat szemet. |
|
|
- január 28 2017 18:43:34
Remek, valós gondolatok! Lenyűgözött csodás versed!  |
- január 29 2017 13:06:26
Ábrándozás vagy álom,tetszett a versed
Tibor |
- január 29 2017 13:29:59
Elizabeth, Tibor - köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett írásom.
Magdi |
- január 30 2017 10:03:26
Jó a gondolatsorod! És nagyon jó konklúziót írtál...
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 04. kedd,
Domonkos napja van.
Holnap Krisztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
