Napkorong

Minden cserepes virágom kipusztult
az évtizedek folytán. Nem sok kellett
nekik, öntöztem, nem öntöztem,
akartam, betartottam - mégsem kellettem
valahogy... az ő világuk nem működött
mellettem.

Mindig szóltam, nem kérek semmilyen
cserepest, mert ezek tények, nálam
nem maradnak meg, de valamiért nem
hittek nekem... sok fényben, kevésben,
oly mindegy volt, mit és hogyan tettem,
tehettem...

...kimúltak mellőlem. Egyetlenegy, mely
végigkísér, bár már tőle is búcsúztam
sokszor... de döntött és húsz éve velem van,
ez hihetetlen számomra olykor... egy futó.
Még nagynénémtől kaptam, ő gyökereztette
énnekem.

Néha megritkul, olykor megdúsul... néha
elfelejtem, el is hanyagolom szegényt,
aztán nagy lelkiismeret-furdalással öntözném,
majd elhullat jópár levelet, s újraéled, már
lemondok róla, azt hiszem, vége, de nem... szinte
példaképem.

Fogalmam sincs, miért van ez. Van, aki semmivel
nem tesz többet irántuk, mégis szeretik a virágok...
én bármit tehetek, kipusztulnak, restelkedhetek...
Egyedül ő, albérleteket, öt költözést átvészelt...
kibírt mindent, macskát, túllocsolást, sárgulást...
énvelem.

Talán mint virág... ő az igazi számomra,
ki szeret engem?

Hozzászólások

KiberFeri - január 30 2017 09:38:37
Hmm! Libabőrös lettem, annyira jót és annyira jól írtál! Egyszerűen fantasztikus, eme míves remeked!
Jó, ha mondom = 5*
És bizony az utolsó másfél sorod a legelgondolkoztatóbb, mert lehet, hogy így van? Ő mindenesetre, már biztos, hogy a hű társad és az is, hogy feltétel nélkül szeret. Jól érzi magát veled! Nincs jó vagy rossz, együtt vagytok két évtizede és az élet-viharokat veled együtt, zokszó nélkül átélte, elviselte.
Lehet, hogy a nagynénéd él tovább a futó-virág képében...?
Kérlek, mond meg neki, hogy így ismeretlenül is üdvözlöm!
Mint a kettőtöket az Isten éltessen!
Versed, egyszerűen nagyszerű és poétaöleléssel, szeretettel gratulálok!
KíberFeri