Napkorong

Ballade von der
Unzulaenglichkeit
menschlichen Planens

Der Mensch lebt durch den Kopf.
Sein Kopf reicht ihm nicht aus.
Versuch es nur, von deinem Kopf
Lebt hoechstens eine Laus.
Denn fuer dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlau genug.
Niemals merkt er eben
Diesen Lug und Trug.

Ja, mach nur einen Plan!
Sei nur ein grosses Licht!
Und mach dann noch 'nen zweiten Plan
Gehn tun sie beide nicht.
Denn fuer dieses Leben
Ist der Mensch nicht schlecht genug.
Doch sein hoehres Streben
Ist ein schoener Zug.

Ja, renn nur nach dem Glueck.
Doch renne nicht zu sehr.
Denn alle rennen nach dem Glueck
Das Glueck rennt hinterher.
Denn fuer dieses Leben
Ist der Mensch nicht anspruchslos genug.
Drum ist all sein Streben
Nur ein Selbstbetrug.

Der Mensch ist gar nicht gut
Drum hau ihm auf den Hut.
Hast du ihm auf den Hut gehaun
Dann wird er vielleicht gut.
Denn fuer dieses Leben
Ist der Mensch nicht gut genug
Darum haut ihm eben
Ruhig auf den Hut!
__________________________________

Ballada
az emberi tervek
tökéletlenségéről

Embernek – fő a fej!
Ám nem pusztán neki.
Tégy próbát: főd a legjobb hely,
Mely tetved élteti.
Élni szemlátomást
Az ember nem elég ravasz.
Az ámítást, csalást
Fel sem fogja az.

Terved az asztalon!
Nagy ötlet volt pedig!
Majd újabb terved van soron,
És az sem működik…
Élni szemlátomást
Az ember nem eléggé rossz,
Bár tetszőbb folytatást
Törekvése hoz.

Szerencséd érd utol.
Ám futni semmi ok.
Hisz míg nyomában mind lohol,
Ő leghátul kocog.
Élni szemlátomást
Csak igénytelenül lehet.
Ki többre tör folyvást,
Magát csalja meg.

Jó ember - nincs sehol.
A rossz - joggal lakol.
Csak üsd fejét, ne szánd meg őt,
Tán jobb lesz valahol...
Élni szemlátomást
Az ember-jóság nem elég,
Csak üsd fejét bízvást,
Rászolgált, de rég!

* * * * *