El sem hiszem, hogy már csak a múlt vagy nekem,
átvirrasztott éjszakán lelked keresem,
hogy fáj-e a seb, melyet okoztál vele
nem érzem talán, mert még mindig szeretem?
Szerethetem, de utunk sajnos véget ért
kár volt, kár a megfáradt bús, sós könnyekért,
elvitted álmaim, de mondd, csak,hogy minek
elmondod majd vágyaid ha lesz, lesz kinek!
Tiberius - február 03 2017 14:15:02
kedves Évi !
Szomorú gondolatok amik már csak mint emlékek,nem engednek el.
Szeretettel olvastalak
Tibor
gyongyszem555 - február 03 2017 14:19:39
Igen, még nem engednek el, de...minden seb begyógyul, csak idő kell hozzá.
Köszönöm szépen értő gondolataidat kedves Tibor!
Szeretettel: Évi
szomorufuz - február 04 2017 15:29:36
Évike Drága!
Szomorúság, bánat, könnyek. A sebek begyógyulnak, de nehezen.
Öleléssel, szeretettel olvastalak - Szfűz - szeretem ezt a dalt is - nagyon. A fiatalságunk
gyongyszem555 - február 05 2017 07:04:15
Margitkám drága köszönöm szépen, hogy olvastál. Igen, gyönyörű ez a dal, fiatal korunkban volt nagy sláger...
Szeretettel ölellek: Évi
gyongyszem555 - február 05 2017 07:05:45
Ja, ez a dal és a "Kell, hogy várj" című dal volt akkor a bevonuló fiatal katonák dala, a kantinban örökké ez a dal szólt, a fiatalemberek pedig énekelték...
