|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Apró magból fakadt.
Nőtt, táplált ágakat.
Ékes lombkoronát
viselt az ég alatt,
s az évgyűrű korát.
Zálogát adta és vette
a tél, a tavasz, ősz, a nyár.
Fészket rakott rá két madár.
Úgy szerette... rejtegette.
Bennük gyönyörködött,
míg nőtt, erősödött.
Óvta, leste, várta.
Törött és felnyögött,
ha fagy, szél átjárta.
Búcsúzott, elköszönt a tél,
ám a dalra hiába vár,
egyedül van a kismadár,
s holt ágon ül... nincs falevél.
Sorvad, mint a bánat,
könny hiába árad.
Szikkad lent a földben,
korhad törzs, kiszárad.
Sóhajt: Repülj fölöttem!
Repülj, hagyd itt a holt teret,
tudod, mit takar a felhő.
Van otthonod, míg van erdő.
Legyen még dal... isten veled!
|
|
|
- február 05 2017 08:41:50
Szépséges vers. Szomorú, elgondolkodtató. Nagyon tetszett, gratulálok  |
- február 05 2017 16:09:09
Icus kedves! Hmm...
Hát ezt nagyon megírtad és még fölöttébb elgondolkodtató is! örömmel olvastalak.
Tisztelettel gratulálok:
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
