|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Lassan búcsúzik a megdermedt berek,
még pelyhet sírnak a kéklő egek.
A föld szíve még zavartalan dobog,
kél az élet, forrás fürgén csobog.
Lepel alól kandikál a hóvirág,
kibújnak a rügyek, kolóniák.
Félszegen előbújik a napsugár,
lassacskán véget ér a február.-
Csavargó tovább rója a szokott utat,
tán jut egy cafat, ha kukában kutat.
Lassan lekerül róla a nagykabát,
már pír hatja át lila ajakát.
Lelkét halvány reménysugár járja át,
már- már elhagyja az ivászatát.
A szállón megmosdik, tiszta ruhát vesz,
szilánkosra tört szívén erőt vesz.-
Bimbót bont az aranyvessző, a barka,
nyílik virág, minden tarka- barka.
Keringőznek lepkék a dús, zöld réten,
hazajött a fecske, röppen az égen.
|
|
|
- február 07 2017 11:03:54
Csodálatos képeidet megint örömmel olvastam.
Gratulálok! * Magdi |
- február 08 2017 17:52:41
Magdileona Köszönöm szépen kedves szavaid, örülk hogy tetszett a versem Köszönöm hogy olvastál |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
