|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elmentél, és én még el sem köszöntem.
Velünk voltál, még meg sem köszöntem.
Hát már te is itt hagytál minket,
Kirõl fogom írni közös emlékeinket?
Tavaly arra sem mertem menni,
Hûlt helyed van ott, más semmi.
Meg a gyökerek, s a vihar törte gally.
Ennyi maradt, és egy könnyes sóhaj.
Évgyûrûid számolni hiába már,
Rád madár, gyermek, méh se jár.
Lettél izzó tûzifa, hamukupac,
Füst, felhõkben utat mutatsz.
Elmentél, és én még meg sem köszöntem,
Hogy vidám gyerekkoromat veled tölthettem.
Köszönöm sokszor, és még ezerszer,
Életembõl sohasem veszhetsz el.
S ha majd érzem az akác édes illatát,
Ha látom fürtös virágok ringását,
Rá gondolok akkor, nem másra,
Kiskorom nagy játékára, a regélõ akácra. |
|
|
- március 16 2008 10:46:47
Sancho!
Szép elköszönés, méltó búcsú, örök emlékállítás gyermekkorod kedves fájától.
Én is fejet hajtok... |
- március 16 2008 10:58:50
Nagyon kedves,nagyon jó!...mintha "valaki"-rõl írnád...aki tényleg közelállt a szívedhez. |
- március 16 2008 12:10:57
Szia
És mennyire tud fájni, ha egy olyan valami, tûnik el az életünkbõl, amihez emlékek kötnek.Arra járva, csak nézünk, és komor arccal emlékezünk.Valami kiszakad olyankor, mintha elvesztenénk olyasvalakit, akit szeretünk.Átéreztem a versed, ami gyönyörû.
Szeretettel:Kriszti |
- március 16 2008 12:16:21
Nagyon kedves vers egy élõlényhez. Szinte megszemélyesítetted, ettõl lett olyan bensõséges az egész.  |
- március 16 2008 20:41:04
Nagyon jó, tudtam és tudtam és tudtam, már a második strófától.  Szép volt.
Maryam |
- március 16 2008 21:17:32
Szia Sancho!
No lám, elõkerült a te kedves fád is. Sokszor mennyire tud kötõdni valamihez az ember, még ha az, csak egy fa is. Nem mindegy milyen fa. Felmásztunk az ágaira, hûsöltünk a lombjai alatt. Hiányzik a jelenléte, az életünkbõl. Szép megemlékezés. Szeretettel: zsuzsu |
- március 16 2008 21:59:51
Nagyon szép, bensõséges vers! |
- március 17 2008 08:02:08
Köszönöm, hogy olvastok, s remélem ébresztek bennetek is hasonló gondolatokat. Elköszönni, megköszönni biz' sosem elég, legyen az tárgy, személy, érzés vagy bármi más, amely oly sokat jelent.
Próbáltad már átölelni a nagy tölgyet, szinte érezni, ahogyan lüktet.
Kösz nektek, kösz!!!
Sancho |
- március 17 2008 09:05:13
Nagyon szép. Tetszik. Grat. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
